Lassan 30 órája vagyok fent alvás nélkül, úgyhogy nem vállalok felelősséget az alábbiakban leírtakértJ Szombat reggel 5kor keltünk, irány a Liszt Ferenc ( azaz Ferihegy). Még a Budapest-Bécs járaton megtaláltuk a két budapesti cserediákot, Orsit és Danit. Tényleg 40 perc alatt Bécsben voltunk, és hurráhurrá, újból biztonsági ellenőrzés, övet-szandált-nyakláncot-pulcsit le, annyira nem volt kellemes. Na de lényeg a lényeg, felküzdöttük magunkat a Boeing-re, ahol egy sorban 10 ülés volt: 3-folyosó-4-folyosó-3 ülés, mi Lázlóval a középső 4esben ültünk. Mellettem masszívan horkolt egy öreg japán bácsi, többek között ezért is nem aludtam többet 10 percnél a 10 óra 21 perces út alatt. Minden széktámlába volt beépítve kis LCD-képernyő, volt egy csomó film, amit lehetett nézni, illetve igény szerint zenét hallgatni. Kétszer kaptunk kaját, nem is volt rossz, először valami csirke nokedlivel, meg reggelire rántotta gombával,paradicsommal. Nekem úgy nagyjából elég volt az adag, de például szegény kisöcsém éhen halt volna. Leszálltunk,levadásztuk a csomagokat ( jelentem, a 3 üveg bor épségben maradt, köszi Anya a gondos csomagolást! ), majd beálltunk az Immigration feliratú sorba. Ujjlenyomat két ujjról,fénykép, szépen bekerültünk a nyilvántartásba.
A japán diákok már nagyon vártak minket, kis magyar zászlós táblával. Beültünk velük egy reptéri kávézóba, mert a két angol diák gépe később jött Londonból. Majd miután összeszedtünk mindenkit ( összesen 4 magyar, 2 tajvani, 2 angol és 2 svéd cserediák van, plusz mindegyikhez egy japán cserepartner), különbusszal elindultunk Saitama felé, ez 2 óra volt.
Útközben mindenféle „ínyencséget” kaptunk. Először is egy ilyen kis bab alakú, ( bocsánat a hasonlatért) takony állagú, rizsből készült golyót, ami szójaporral volt megszórva, és ilyen juharszirup-szerűséget kellett ráönteni fogyasztás előtt. Ebből 3 darab volt egy egységcsomagban, és mivel jófej vagyok és nem akartam megbántani őket, megettem minden a hármat, bár egy is elég lett volna. Egyébként nem volt olyan vészes, ellentétben azzal a fura, elképesztően savanyú, agyonhasznált rágógumira hasonlító aszalt gyümölccsel ( nem sikerült megfejtetnünk milyen gyümölcs) amit utána kaptunk. Itt kicsit besokalltam, és utánaküldtem egy doboz otthonról hozott tik-takot, mert az íze olyan volt, hogy még a hajam is égnek állt tőle. A palackozott zöld teájuknak pedig keserű és füstös íze van. Elsőre sajnos nem túl jó benyomások, bár lehet hogy csak tesztelték a tűrőképességünket.
A szállásunk szuper, van légkondi illetve hűtőszekrény minden szobában, plusz egy fürdő, amit szerintem egy darab műanyagból öntöttek ki, megfordulni nem nagyon lehet benne, max. kihátrálni.
Jött az eligazító értekezlet, ahol Masako ( a külföldi kapcsolatok részlegének tündér keresztanyja) és Chad ( a 12 éve Amerikából ideköltözött angoltanár) tartott. Nagyon jófejek voltak, 20 perc alatt ledarálták az egy hónapra szükséges infókat, mi Lázlóval csak néztünk ki a fejünkből, kábé egy spenót szintjén voltunk agyilag. Azt felfogtuk, hogy ma este 6kor ( otthon délelőtt 11 óra) a külföldi kapcsolatok részlegének vezetőjével vacsizunk, valami proffal.
Még elszaladtunk gyorsan reggelire valót vásárolni a szupermarketbe ( az egyik cserediákak van egy Audija, szegénynek, azzal vittek minket), ahol a kenyér volt az egyetlen, amit elsőre felismertem. Nyilván csak japán írásjelekkel ( = kanji) van kiírva minden. De azért egy müzlit meg némi sajtot és felvágottat sikerült magamhoz venni. Szerencsére kaptunk zsebpénzt a japánoktól, úgy néz ki egy darabig elég lesz, illetve adtak mobiltelefont, buszbérletet, kórházi belépőkártyát,kajajegyet, szóval rendesen elláttak minket.
Eléggé elfáradtam, de most indulnom kell a vacsorára, aztán remélem utána alhatok, mert holnap reggel 8kor indulunk a onkológia-idegsebészet című osztályra, ott leszünk az első 2 hétben. Utána 1 hét plasztikai sebészet, majd 1 hét szívsebészet. Izgi lesz, remélemJ A cserediákjaink nagyon kedvesek,hozták a csomagjainkat, segítettek bevásárolni, beüzemelték a mobiljainkat, stb. Két fiú, úgy hívják őket hogy Takanori Ichikawa ( azaz Nori), és Tatsuro Yokoyama ( azaz Tatsu), ők jönnek majd velünk vissza Pécsre. Most megyek, az utolsó energiamorzsáimat összeszedegetem a vacsorára. Puszi mindenkinek haza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése