Ikebukuro

Nem, ez nem egy japán káromkodás, hanem Tokió egyik külső kerülete, ide érkeznek Moroyamából a vonatok. Moroyama = ahol lakunk J Nekem is eltartott egy darabig memorizálni a neveket! Péntek este 17.00 órakor találkoztunk Máriával ( magyar patológus, aki Tokióban dolgozik ) a vasútállomáson – ugyanis ő lesz a vendéglátónk és egyben idegenvezetőnk ezen a hétvégén a japán fővárosban.

A mai ( azaz péntek) reggelt a plasztikai sebészeten, a műtőben kezdtük. Végignéztünk egy rövid operációt ( 2 órás volt): egy 3 éves kisfiú lábszárain és lábfejein voltak égési sérülések ( valószínűleg leforrázta magát, ezt nem sikerült kideríteni ). Még a múlt héten egy előző műtét során kivágták a hegszövet egy részét, és „műbőrt” tettek rá, majd a mai műtéten ezt leszedték, és a lágyékhajlatából kivágott bőrt varrták a helyére. Szegénykémnek csak egy kis részt sikerült pótolni így, szóval nem ez volt az utolsó műtéte. Viszont a sebészek ( két fiatal szakorvosjelölt és a professzor) nagyon szépen és gyorsan dolgoztak, a műtét pedig látványos volt, nekem eddig ez tetszett a legjobban. Ez volt az első műtét, amin nem aludtam elJ Na jó, mondjuk le sem tudtam ülni, mert itt nem volt operációs mikroszkóp ( azért ez a kicsi gyerek is elég nagy volt ahhoz, hogy szabad szemmel látni lehessen J ), így nem volt kivetítő képernyő sem, tehát ha látni akartam valamit bizony állni kellett. És mivel gyerekről volt szó, hát kicsit nagyobb volt a motiváció is!

Aztán úgy dél körül nekivágtunk a közel másfél órás vonatozásnak. Jó előre megvásároltuk a kis lunchbox-ot ( ez egy előre elkészített ebédcsomag, van benne sokféle étel, Japánban nagyon népszerű – akinek nincs ideje elmenni ebédelni, csak vesz egy ilyet és egy rövid szünetben befalatozza ). Kigondoltuk, hogy majd a vonaton megesszük. Neki is láttunk, majd azt vettük észre, hogy néhányan furcsán néztek ránk, és a néni mellőlem átült a szemben lévő székek egyikére, majd szigorú tekintetet küldött felém. Nem is értettem, hogy miért, de gyanítottam, hogy akkor lehet hogy nem illik enni a vonaton… majd Mária „felhomályosított” bennünket, hogy a vonaton enni akkora illetlenség, mintha nyilvános vécének tekinteném a vagont, és nekiállnék pisilni. Háááát, ezt jó tudni, legközelebb úgy kalkulálunk, hogy még valahol jól elbújva meg tudjunk ebédelni, és ne a vonaton kelljen!

Ikebukurót nyilván nem sikerült 3 óra alatt felfedezni, csak egy kis bepillantást nyertünk a tokiói életbe: benéztünk egy-két üzletbe ( elektronikai bolt, stb.), majd csak úgy leültünk egy forgalmas téren, és néztük az embereket, ahogy rohannak a dolguk után. Egy aranyos japán bácsi ránk köszönt, hogy: Hello, welcome to Japan!

Este pedig Mária elvitt minket egy „csodapalotába”: egy hétemeletes épületközpont, melynek a 6. emeletén egy ilyen wellness-szerű hely van, a többi emeleten számtalan üzlet, az udvarán pedig egy vidámpark. A fürdő természetesen onsen volt ( azaz: fiúk-lányok külön, fürdőruci nélkül, már meg sem lepődtem). Adtak külön ruhát, kétféle törölközőt, fogkefét, hajgumit, sampont-balzsamot-tusfürdőt-testápolót, még sminkelni is lehett a fürdő után! Természetesen le kellett szépen tusolni a medencékbe való belépés előtt. Kétféle beltéri termálvizes medence, két kültéri – felette a szabad égbolt, este valószínűleg lehet látni a csillagokat is. Illetve gőzfürdő, szauna, masszázskád. A vizes lazulás után egy emelettel lejjebb mentünk, ott volt a vacsora. Az ablakból a kivilágított vidámparkra nyílt a kilátás! Ezen a szinten van még rengeteg pihenőszoba, ahol hatalmas, kényelmes masszázsfotelek vannak, mindegyikhez külön tévé, újság, illetve hívógomb ( a pincérnek). Meg rengeteg masszázsszoba. Ez a hely 24 órán keresztül nyitva tart, Mária mondta, hogy van, aki idejön egyből munka után, lazul egy kicsit, elszenderedik a fotelben ( van hozzá takaró is), majd reggel felkel és indul vissza a munkába. Zseniális!

Most pedig Máriánál vagyunk, egy emeletes házban lakik nem messze Ikebukurótól. Holnap hajnali hatkor kelt minket, nagyon lelkes, mert indulunk a halpiacra ( ott fogunk reggelizni). Azt olvastam az útikönyvben, hogy csak ez a piac akkora, mint Pécs belvárosa. Meglátjuk, mit tud:)

 Igy nez ki az epulet, melynek a 6. emeleten furodtunk.