ＥＬＳＯ ＮＡＰＯＫ Ａ ＫＯＲＨＡＺＢＡＮ

 ＥＺＴ　ＥＢＥＤＥＬＴＵＫ　ＥＧＹＩＫ　ＮＡＰ





Annyi minden történt az elmúlt 2 napban, hogy akármennyit írnék, biztos kimaradna valami. A mindennapi dolgok is annyira mások itt, hogy gyakorlatilag nem találsz olyat, ami kicsit is hasonló lenne az otthoni élethez. Kezdve ott, hogy a másik oldalon vezetnek a jobbkormányos autóikkal, és egy rakás olyan autómárkájuk van, amit még az életben sem láttam. Az ajtókat fordítva kell nyitni-zárni, stb. Lázlóval igen gyorsan megtanultunk pálcikával enni, mivel villát csak külön kérésre tudnak előásni egy eldugott fiókból, és mivel a konyhásnénik nem tudnak angolul, mi pedig nem tudunk villát kérni japánul, hát mit volt mit tenni, nekiláttunk ebédjeinknek a pálcikával. A rizs még kicsit problémás, de 1 óra alatt meg lehet ebédelni. Jó a kórházi menza, 350 jen egy menü, ami kb. 800-900 forint, ebben van leves, második és saláta, meg víz korlátlan mennyiségben.

Ezt a hetet és a következőt az idegsebészeten töltjük, ahol elég laza a rendszer, relatíve sok szabad időnk van napközben. Mivel egy műtét minimum 5 órás, ezért napi 2 műtétnél szinte sosincs több. Az osztályon együtt vannak a felnőtt és a gyerek páciensek, persze külön kórteremben. Itt nincs külön gyereksebészet, a szívbeteg gyerekeket is felnőtt szívsebészek operálják. Dr. Adachi a „supervisor” orvosunk, azaz ő magyarázgat nekünk. A mániája az agytumorok, naponta 5 tumoros beteg MR-felvételét elemezgeti nekünk. Itt háromféle PET-et csinálnak ( methionin, glükóz meg még egy harmadik amit elfelejtettem), és van egy úgynevezett tractographiás felvételük az MR-en belül ( előre is elnézést kérek az ilyen és ehhez hasonló kifejezésekért a nem orvosis barátaimtól!!!), ez azt jelenti, hogy a pályákat és rostokat külön színekkel ábrázolják az agyon belül, pl. látható, hogy a tumor érintette-e a piramispályát vagy nem. Kérdeztem az angol diákokat, ők sem láttak még ilyet. Bekéredzkedtünk a radiológiára is, hát egy kicsit jól felszerelt… 3 MR ( 1 db 3 Tesla, és 2 db 1,5 Tesla-s  gép), 4 CT és vagy 20 radiológus  100 négyzetméteren. Egy agytumoros betegnek napi 3 MR-t is simán megcsináltatnak. Tegnap volt egy idegsebészeti-neuroonkológiai referáló, amit japánul kezdtek, majd miután látták, hogy aránylag keveset ( =semmit) értünk belőle, átváltottak angolra. Így viszont baromi lassan ment, mert nem nagyon vannak ott angolból. Újabb bizonyítékot láttam arra, hogy a japánok bárhol-bármikor képesek elaludni: az intézetvezető professzor simán bealudt, miközben a vele szemben ülő kollégája éppen a tegnap műtött beteg állapotáról számolt be. És még vagy két idegsebész is nyomott egy 5 perces szunyát. Itt ez senkit nem zavar, senki nem érzi sértve magát. Már ezért rendkívül szimpatikusak!!!!:)

A cserediákjaink szent kötelességüknek érzik, hogy egy percre se hagyjanak minket program nélkül. Amint hazaestünk tegnap 5 óra körül a kórházból, egyből indultunk egy tradicionális szusi-étterembe. Ennél jobb helyet elképzelni sem tudtam! Egy kígyózó futószalag köré telepítették az asztalokat-székeket, és ezen kis tálkákon egy-két falat szusi menetelt, csak le kellett venni a szalagról. Egy csomó nyers hal (tonhal,lazac,stb.) volt, illetve kagyló, kaviár, polip ( na ennek borzalmas íze volt), számomra ismeretlen zöldségek. Teleettük magunkat, közben jókat beszélgettünk. Volt egy pár étel, amiről a japán diákok sem tudták hogy micsoda…

Ezután este 9 körül érkeztünk az onszen-be, ami hagyományos japán termálfürdőt jelent. Belépéskor rögtön le kellett venni a cipőt, majd férfiak-nők teljesen külön helyre mentek. Átöltözés, azaz inkább levetkőzés…Mivel ezt a fürdőt csak és kizárólag meztelenül lehet használni, ránk szóltak a fürdő-őrök hogy vegyük le a fürdőrucit…Hát nem volt egyszerű pucéran sétafikálni, de végül is meg lehetett szokni. Ami nagyon fontos, hogy előtte le kell tusolni alaposan, szappannal! Ez is kötelező. Mindenki kap egy kicsi sámlit meg lavórt, leül a tusoló elé, és szépen megmosakszik. Van kikészítve sampon,balzsam és tusfürdő, ugyanis a hajat is meg kell mosni. Ezután lehet csobbanni a számos medence valamelyikébe, vannak kültéri és beltéri medencék is. A kültéri rész egy kis kertnek van kialakítva, tavacskákban lehet fürdeni, a közepén pedig fák és növények vannak. Volt még szauna, jakuzzi és egy olyan rész, ahol egy kőből kialakított szék volt a vízbe süllyesztve, amibe ha beleültél, áramot vezetett a testedbe. Nagyon fura volt, kicsit fájt is,mondjuk nem volt vészes, de állítólag jót tesz… Mondjuk jófejek voltak a japán lányok, nem mondták meg hoyg mi az, csak hogy üljek oda nyugodtan. Egy kicsit felsikítottam úgy először, ők meg persze kuncogtak a markukbaJ

Most lassan befejezem, elindulunk ebédelni ( éppen a medikuspihenőben vagyunk – igen, itt ilyen is van, zárható szekrényekkel, tusolóval, számítógépekkel! ), mert dél körül lesz egy műtét, grade 4 glioblastoma, egy 76 éves néni. Délelőtt találkoztunk is ezzel a nénivel, miután kielemeztük az MR felvételeit. Nagyon aranyos volt, teljesen készen volt hogy európaiak vagyunk, és kért tőlünk autogramot a kis noteszébe. Este lesz egy hivatalos ünnepi vacsora, ott lesz az egyetem rektora,meg professzorok, szépen ki kell öltözni, meg lehet hogy valami kis bemutatkozó beszédet is kell tartani, úgyhogy kicsit izgulunk！

ＮＯ　ＣＯＭＭＥＮＴ：）